Nagyvárosi panaszláda - Szeged, ahogy én látom

Gondolom nem vagyok egyedül, akik utálják a házalós ügynököket, hittérítőket (bár a számla hozó postást sem várom nagy örömmel ;)). Szeretem a meghitt "egyedüllétet" a lakásban, ne zargasson semmi idegen és ne akarjon mindenáron megtéríteni vagy rám sózni valamit.

Történt egyszer, hogy éppen itthon dolgoztam - barátnőm pedig nem volt itthon. Éppen ebédhez készülődtem pihenőként és délben csengettek. Nem szokásom kinyitni az ajtót senkinek, de most pofátlannak éreztem magam, amiért a mikrohullámú sütő zöreje ellenére esetleg zárva tartanám a lakás. Így nem tudok a lelkiismeretemmel elszámolni, hogy talán azt hiszi, nincs itthon senki.. Így hát - gondoltam - csak kiszólok, hogy nem veszek semmit és gyorsan lerázom a 30 év körüli nőcit.

Sajnos ez egy makacsabbik fajta nőszemély volt és sehogyan nem akarta meghallani vagy felfogni, hogy "Köszönöm, de nem veszek semmit!'. Mindenáron azt erőltette, hogy ő most nem eladni akar, hanem csak bemutatni egy remek parfümöt és a véleményemre kíváncsi. Mondtam, hogy hát én éppen ebédelnék.. de ő csak nem zavartatta magát, tovább folytatta és már az orrom alá is dugott pár illatmintát.

Nem mondom, hogy rossz volt de akkor sem szeretem ha valami idegen becsönget és én pont azt a terméket vegyem meg amit ő most kínál. Szeretek szabadon dönteni arról, hogy mikor, mit és kitől veszek. Így hát ismét elmondtam neki, hogy nem fogok semmit vásárolni. Erre ő ismét hangsúlyozta, hogy ő nem árulja ezeket, csak szeretnék ezt az új párizsi parfümöt népszerűsíteni Magyarországon ezért csak bemutatná és a véleményemre kíváncsi.

Az előadását így tovább folytatta. Fújt illatot a saját és az én csuklómra is, közben kérdezgetett a barátnőmről hogy vajon ő vad vagy romantikus típus. Mondtam, hogy mindkettő. Ekkor elkezdte dicsérni a szerencsémet, hogy milyen jó nekem. Miután kellőképpen rászáradt a csuklóira a két illat azokat is megszagoltatta velem. Egyikre azt mondtam hogy tetszik. A kb 10 perces győzködés után, a kezembe nyomta az adott üveget (nem csak illatmintát, egy egész rendes dobozt) és megköszönte a türelmemet és hogy válaszaimmal segítettem a munkáját. Én is megköszöntem, az ajándékot, elköszöntem és már indultam volna be, amikor felhozta, hogy most még két ajándék üveg parfümért játszhatok. Megkérdeztem, hogy de ezt az ajándékot amit már kaptam akkor is megtarthatom-e ha a játékban veszítenék. Erre határozottan - szinte kinevetett, az idióta kérdésemért - azt válaszolta, hogy persze, az már az enyém ez csak plusz ajándék lehetőség.

Belementem. Feltett három idióta kérdést. Többek között, hogy mi Franciaország fővárosa stb. Mind a három kérdésre természetesen sikeresen válaszoltam, így a kezembe nyomta a további 2 üveg parfümöt . Gratulált a nyereményemhez bár biztosan meglepte a szkeptikus arckifejezésem. Meg is kérdeztem, hogy most ezt akkor megtarthatom-e, merthogy én biztosan nem fogok vásárolni semmit. Esetleg meg kell adnom valami személyes adatokat, e-mail címmel feliratkozni valami hírlevelükre vagy hasonló ami miatt ezt kiérdemeltem? Immáron negyedszer vagy ötödször is elmondta, hogy nem erről van szó, ez promóciós ajándék mivel a termék bevezetés alatt áll és így kívánják népszerűsíteni.

Korgó gyomorral, benn kihűlt kajával, negyed órával a csöngetése után, három üveg ajándék parfümmel a kezemben álltam kinn a folyosón és kezdtem elfogadni, hogy megérte az áldozatot, hiszen ajándékokkal távoztam és mégsem olyan idióta minden ügynök, ahogy ezt eddig gondoltam.

Így hát a csaj hátat fordított én immáron másodszor is elköszöntem és indultam be. Erre ő visszafordult és ismét szólt, mintha csak valamit elfelejtett volna. Szólt, hogy azt még nem mondta, hogy ha most 3 parfümöt veszek akkor megkapom 15.000 Ft-ért és megtarthatom az ajándék három parfümöt is. Hát de mondom ezt már megkaptam és számtalanszor kihangsúlyoztam, hogy nem óhajtok vásárolni. Erre hirtelen kikapta a három ajándék üveget a kezemből és csak ennyit mondott: "Ez nem erről szólt" és elment... én meg ott pislogtam. Köpni-nyelni nem tudtam és értetlenül álltam, hogy most akkor ez mi is volt... Ilyenkor most mi van? Kiabáljak utána vagy csak csendben duzzogva konstatáljam, hogy mégis minden ügynök egyforma és hogy drága ebédidőmet feláldozva én is csak egy átvert áldozata lettem? Ez utóbbit választottam és bementem gyorsan megenni a már teljesen kihűlt ebédemet...

- gTe

Ez a blogom első bejegyzése. Talán felesleges, talán senki nem fogja olvasni de sokszor vannak történések, amit azoknak már elmondtam akik számítanak de mégis bennem a kényszer, hogy a világba is kiordítsam őket. Biztosan mindenkinek volt már ilyen érzése.

Magamról csak annyit, hogy most léptem be a harmadik X-be és két és fél éve költöztem el ide Szegedre, ami nagy városnak számít ahhoz képest, ahonnan én jöttem - a határ túl oldaláról. Bár korábban is éltem már nagy városban - a fővárosban is - de csak most jutottam el arra a szintre, hogy virtuális tollat ragadjak és lázadozzak az éterben (annak ellenére, hogy informatikus mérnök vagyok) a modernizáció és a nagy város ellen.

Nem szándékom Szeged ócsárolása, hiszen nagyon szép és kellemes hely. Szeretem. Viszont egyre több hátrányát tapasztaljuk párommal melyek valószínűleg nem csak Szegeden vannak így, hanem az egész országban, hasonló méretű és lakosságú városokban.

Szeretném saját szemszögből láttatni a város és az itt élő társadalom negatívumait, legalábbis azon cseppnyi részét amelyeket a sors pont elém tár. Lesz itt az ideges buszsofőrökről, a tolakodó nénikről-bácsikról, az agresszív kispolgárokról, a pofátlan hajléktalanokról és a panel lakás hátrányairól is szó.

Azt már most leszögezném, hogy a blogom minden politikai párttól mentes és szubjektív tapasztalatokon és véleményen alapszik!

Kellemes olvasgatást, ha már erre tévedtél! - gTe